....



szóval nemtudok miről írni, velem nemtörténik semmi izgalmas (vagyis történik de azt nem írom le).
lassan itt a szünet vége. (majd talán írok róla összefoglalót vasárnap) annyira nemakarom most ezt az egészet >< ami fura, azok után, mennyire vártam, meg mindig az volt, hogy pár hónap és PvG, EGer, új élet meg minden... de én nem akarok megváltozni pont most. amikor minden olyan szép és jó. nem akarok változtatni a jelenlegi helyzeten.
dehát ez kell...
még szerencse, hogy van egy 7 évvel idősebb, tapasztalt nővérem, aki már volt kollégista, és aki szívesen oszt tanácsokat az ő kicsi hugijának ^^ szóval most elvagyok látva tanáccsal, mit csináljak, mit ne csináljak és mit hogy csináljak. így már remélhetőleg kibírható lesz.
most nem is írok többet, nem fárasztok senkit (főleg magamat nem), inkább nosztaligázok egy kicsit (zenéket illetően) meg mittudomén. majd kiderül.
jóéjt.

namára már nagyon fáradt vagyok, szóval csak egy nagyonkicsi helyzetjelentés lesz, hogy élek, és ma nemcsináltam különösen semmit, egész délután itt volt Csabi és nagyonjóvolt^^ néztünk filmet, meg kutyáztunk meg csináltunk egykét képet^^ szeretemnagyon^^
őő most ennyi, megyekis, legyetekjók, páá^^

most kicsit korábban írok, hogy utána már ne legyen ezzel gondom xD
szóvalmost olyan kis helyzetjelentés péntektől: pénteken jöttek szakolyi rokonok, itt voltak majdnem egész nap. végülis jól elvoltunk, bográcsoltunk, meg a három másodunokatesómmal elmentünk tarnához (megsétáltattuk a kicsit meg a laóvat xD  azazLucytmegO'shirát), meg beszélgettünk aztán elmentek. elkezdtem készülődni, és 20.30kor rohantam az utca elejére, ahol Csabi meg Tóth javában nyomkodta a telefonját, nekirohantam Csabinak boldogan átöleltem és elindultunk a faluba. elkezdtük a sziklában, aztán épphogy hátradőltem, hogy megegyem a fagyit, amikor Tóthék felálltak, indulás (közben megjött Szabó is). körbementünk az utcabálon, hátha látunk ismerősöket, nemláttunk, tovább a játszótérre. leültünk, hinta, én libikókázni is akartam xD de elindultunk visza. sarkon találkoztunk a többiekkel, mentünk tovább szikla elé. semminemvolt, Csabival kimentünk a szökőkúthoz. aztán lementünk  még a sziklába, találkoztunk szomszédsráccal, aki holtrészegvolt, és úgy döntött, hogy meghív minket egy vodka-narancsra. nagynehezen megittam, aztán elszédültem és elindultunk Csabival haza xD.
szombat: reggel anyuval elmentünk fodrászhoz Atkárra, aztán miután velem végeztek (nemlett olyan hűdejó, dehátmindegyxD), én átugrottam Márkóhoz. körülbelül 15 perc után anyu hívott hogy ő is kész, mehetek, úgyhogy elindultunk haza, mamáékhoz beugrottunk Zaránkon, meg kellett csinálnom maminak a tévét, ésezért kaptam finom Milkacsokit *-* | délután Csabival elmentünk kutyátsétáltatni ^^ <333
vasárnap: délelőttre nem emlékszem, délután elmentem Csabiékhoz, megnéztük a Marmaduke-ot, nagyon sablonfilm, aztán bementünk a szobájába és beszélgettünk meg tablóképetnéztünk meg ilyenek xD nagyonjóvolt^^ <333
ma: délelőtt 10kor keltem, tévéztem egész nap, aztán Csabival megint elmentünk kutyátsétáltatni xD meginttökjóvolt^^ <333

naezmost ennyi, megyek tévézni meg angolozok. belejöttem, tökjó xD (persze a matekozást "elfelejtettem", szval azt nemcsinálom xD)
namegyek. pápá^^

Azt hiszem, hogy ha ennél is boldogabb lennék, már gumiszobába kellene zárni. Nem azt mondom, hogy minden tökéletes, tévedés lenne ezt állítani. Egyébként sincs olyan, hogy tökéletes, mindenben van valami kis hiba. De ha boldogok akarunk lenni, el kell tekintenünk ezektől a kis hibáktól.
Valójában az, ami ennyire boldoggá tesz, az a 3 hónap, amit eddig Csabival töltöttem. Életem eddigi legszebb 3 hónapja.
3 hónappal és kb 22 órával ezelőtt még nem tudtam, hogy 3 hónap és 22 óra múlva ilyen boldogan fogom írni ezt a bejegyzést. Akkor még arra gondoltam, hogy milyen szomorúan írtam egy bejegyzést, amiben rábíztam magam a Sorsra és hagytam, hogy sodorjon magával az Élet, miközben titkon reméltem, hogy valahogy túlélem a kirándulást, és igyekeztem nem Őt nézni folyamatosan, azt, ahogy az első lerobbant buszon jól elvan a többiekkel, vagy amikor a második buszon szintén jólérezte magát az előtte ülő lánnyal.. (xD)
Annyira utálta mindenki, hogy lerobbant a busz... de ha nem történik meg, akkor nem lenne az, ami most van. Én soha nem tudtam volna meg, hogy egész évben tetszettem Csabinak, és kimaradt volna ez a három hónap...
Soha nem fogom elfelejteni, amikor mellette ültem, és odaadta a telefonját, hogy rajzoljak valamit; vagy amikor ámr a sötétben ültünk ketten hátul, és egyedül csak betti hallgatóott előttünk, és megkértem, hogy öleljen meg, mert mindig olyan megnyugtató volt a közelsége; vagy azt, amikor elkezdték húzni a 2. buszt, és Csabi megkérdezte azon a félénk hangján, hogy mellé ülök-e hazafelé és azt az érzést, amikor ezt megkérdezte... szerintem akkorát még soha nem dobbant a szívem... és amikor elindult a harmadik busz, ami még úgy gördült ki a kis kocsma mellől, hogy tiszta ideg voltam, hogy namostvajonmilesz, akkor még csak "simán" élveztem, hogy foghatom a kezét (mert megkellett volna masszíroznom. csak "nemvoltkedvem")... aztán már egy-két óra múlva a vállának dőltem, és onnan figyeltem kifelé a sötétségbe...
Ha becsukom a szemem, és magam elé képzelem, ugyanúgy jelenik meg, mint akkor - egy kicsit sem halványult a kép. Ugyanúgy érzem a kis lámpácska idegesítő fényét, ami pont felettünk világított, azt a sárga-fekete színt, azt a fáradtságot, amit akkor éreztem, vagy azt, ahogy képtelen voltam felfogni, hogy aki mellett ültem egész évben, és aki úgy megkeserítette a májusomat, pont annak tetszek, pont Ő volt szerelmes belém egész évben.. aztán azt az izgalmat, amivel leszálltam a buszról, és azt a mosolyt, amivel elaludtam...
Pedig mindezt már olyan távolinak tűnik. Viszont innen, 3 hónap távlatából nem is tudtam volna máshogy elképzelni a nyaramat.
Bár voltak zavaró tényezők (ballagáseste, erdélyiek, napló stb.), nem bántam meg, hogy azt mondtam, próbáljuk meg. Mostmár tudom, hogy nincs olyan dolog, ami ne érne meg legalább egy próbát - mert kitudja, lehet, hogy jól fog elsülni, és megint csak boldog leszek tőle.

Szeretlek Csabi

hmmm mára nemtudok magamról sok hírrel szolgálni, 11kor keltem fel (miután 9kor felébredtem, fejemre húztam a takarót, oldalra fordultam összegömbölyödtem és rájöttem hogy jajjezdejóóaludjunktovább), aztán tévé meg kitakarítotam anyuék szobáját, meg gép meg ilyen hülyeségek.

most nemtudok mit írni, majd szombaton írok (mert épnteken nem fogok ráérni.)
mostviszont pá.