Egész nyáron nem jutott eszembe azon aggódni, mi lesz holnap. Amikor volt, elheseggettem. Nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz, ha el kell mennem itthonról, nem akartam magam feleslegesen felzaklatni magam a kolégiumi gondokkal, a sulis gondokkal. A tanulást a lehetségesig mellőztem, mert anyu már júliusban azzal zaklatott, hogy angolozzak. Nem akartam a tanulásra koncentrálni, ki akartam kapcsolni, ha lehetett volna, minden pillanatban Csabival lettem volna.
Hmmm... mennyien kételkedtek benne, hogy kibírjuk 3 hónapig. Mindenki azon volt felakadva, hogy összejöttem vele 3 hétre, meghogy csak azért, hogy nekem is legyen fiúm. Hiábana, irigy és gyerekes emberek mindig lesznek. Ilyenkor annyira a pofájukba röhögnék, hogy haha ez kicsivel több, mint hitték, de akkor lesüllyednék a szintjükre (Timi egyik tanácsa az volt, hogy ha valaki cseszegtet, röhögjem ki és hagyjam ott. Magyarul ne foglalkozzak vele.) Meg egyébként is, inkább boldog vagyok, hogy első kapcsolatként idáig eljutottunk, és még soha nem vesztünk össze. Még mindig azt mondom, hogy életem legszebb 3 hónapját tölöttem és töltöm Vele, és életem legjobb döntése volt igent mondani a felajánlására a buszon, a középső ajtó előtti ülésen, jobboldalt, belülről, miközben a fejünk összeért, ésmár majdnem aludtunk ^^.
De elmúlt, vége a nyárnak, és kezdődik az egész előlről. Új hely, új emberek, új környezet, új tanárok. Senkinek nem lesz könnyű, tudom.
Legalább lesz, ami motiváljon, hogy túléljem a hetet - a hétvége, amikor újra láthatom Csabit ^^

Lehet, hogy még holnap írok valamit, nembiztos. Mindenesetre legyetek jók, jó sulikezdést, további jó NB-olvasást, és gondoljatok rám, amikor melegvízzel zuhanyoztok, amikor egész éjjel gépeztek, vagy amikor Zack és Codyt néztek a Disney-n XD
Sziasztok!

egyre gyorsabban telik az idő, alig maradt valami a régi "én"ből. bár tény, hogy keméyn 1 év alatt hihetetlenül sokat változtam, a neheze még csak most jön.
először ott van a koli. totálisan új környezet, új emberek, és bár Eger nincs messze, azoktól, akiket szívből szeretek, akik ismerik szinte minden mozdulatomat, akik sokszor olvasnak a gondolataimban, akik mindig tudják, mit kell mondaniuk, mit akarok hallani, azok most még messzebb lesznek tőlem. tudom, hogy csak idő kérdése, de addig, amíg el nem jön az az idő, egyedül leszek - ha lesz is valaki, aki összebarátkozik velem, az még nem ugyanaz, mint a 3 hónapos kapcsolat és a több, mint egy éves baráti kapcsolataim. könnyebb most, hogy Timi ellátott mindenféle tanáccsal, de tisztában vagyok veele, hogy ezek a tanácsok csak segítenek, de nem fognak átsegíteni a kezdeti nehézségeken. azon csak én tudom magam átvinni és csak akkor, ha magamat adom.
Tesóm nemrég ment el pestre. és még előtte odajött hozzám, és megölelt... énmeg majdnem elsírtam magam. igaza van Bencének - túl gyorsan felnövök (nemarracélzokxD). ez a 8 év túl gyorsan eltelt ahhoz, hogy felfogjam, mi történik velem és körülöttem. Timi az egyetlen, aki pontosan tudja, min megyek keresztül. Amikor ő elment koliba, én 8 éves voltam, fel sem fogtam, mit jelent az, hogy eltűnt valaki, akivel felnőttem, akit majmoltam. nekem könnyű volt, de már akkor is meglágyult a szívem, amikor az én nagy és okos nővérem elsírta magát a kollégium ajtajánál. fogalmam sem volt róla, hogy milyen nehéz neki 3-4 hónap után egy hétre elhagynia az akkori fiúját, a családját, a barátait. bár ő is úgy volt vele, hogy bármit, csak már mehessen innen... és hétfőn nem lesz itthon. annyira szerettem volna, ha jön velem, és felvidít a hülyeségeivel, vagy még elmondja ugyanazokat, amiket valamelyik nap az ebédlőasztalnál vacsora alatt.
Sárika néni és apu mindig azt hajtották, hogy addig maradjak gyerek, ameddig tudok. tudom, hogy apának is nehéz elengednie. amikor mentünk a könyvekért, anuy bedobott egy poénfélét, hogy "ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy nemtudtál volna kevésbé eldugott iskolát választani?" mire apu: "bennem meg az, hogy nem tudott volna hevesre menni?" erre én: "namivan, nemakarod elengedni a kislányodat, igaz?" a költői kérdésre apu csak annyit válaszolt csendben, hogy: " hát nem.." (mondanom se kell, a szám rögtön lefelé görbült.) megértem, mert bár Timi a nagyobb, az első, mégis én vagyok/voltam az, aki totál fellelkesülve rohant, amikor apu beindította a motort, én voltam az, aki segített összerakni a korcsmocit, akivel órákat focizott az udvaron...

arohadtéletbe, dehát énmégcsak most törtem össze anyu kispohárkészletét, nem mehetek még gimnáziumba meg kollégiumba ='(
annak ellenére, hogy tudom, hogy jó lesz, és életem egyik legjobb döntése volt beadni a jelentkezésemet a PvG-be, és ez lesz az egik legjobb élményem, és én is szívesen itthagynám ezt a helyet, de...még nem most.

tudom, hogy jó lesz. de jólesett aggódni, meg leírni ezeket az aggasztó dolgokat. mostmár könnyebb lesz.

holnap még írok. sziasztok.
 

Have you ever felt like you're living in the shadows,
Have you ever felt get down?
[...]
Have you ever felt like you're standing on a roof top,
Have you ever wanted to scream?
[...]
Cause we're not alone tonight,
Just put up your hands and touch the sky.
Cause we're not alone tonight!

HeeeHey
This is the night
This is the night,
(HeeeHey)
Feeling alive,
Feeling alive!
 

naaa mondtam hogy mamár lesz miről írnom xD
szóval még megemlíteném a tegnapot, mert tegnap kimentünk Csabival faluba. biliárdoztunk egyet (2 menetből lett döntetlen, mert először én aztán meg Csabi lökte be rosszhelyre a feketét xD), aztán fagyiztunk, vetünk chipset és placc.
ma: azzal a tudattal aludtam el éjfélkor, hogy reggel aludhatok sokáig, nem fog felkelteni senki.
Ehhez képest, miután összevesztem Csabival, majd nembírtam ki és kibékültem vele, aztán összevesztem régi ofőmmel, anyu reggel 8kor megcsikizi a lábam, hogy ébresztő. hihetetlennagyhisztisen belevágtam a fejem a párnába és fejemrehúztam a takarót, mert felébresztett és nem tudtam még keményebben beszólni annak akisköcsögnek és már nem lehetettem tovább Csabival, mire anyu odajött és lehúzta rólam (a takarót xD). amit persze aztán visszahúztam és az alól morogtam hogy mostmeg mivan mértkellett korán kelnem? anyu elmondta, hogy apu kitalálta, hogy délelőtt menjünk Egerbe. nagyduzzogva kimáasztam az ágyból, felöltöztem, reggeli, fogmosásfésülködésalapozófelkenés után elindultunk. előszöris elmentünk a könyvekért, gyorsan megvoltunk, de most még furább volt belépni a PvGbe, úgy, hogy tudom, hogy mostmár odatartozok :S megkaptuk a könyveket, aztán elintéztük a kaját, és mentünk tescoba. (közben: akönyveim nagyonjók, vagyis amennyire jó lehet ez a dolog xD van a német tk mf+CD; angol nyelvtan tk mf; angol tk, mf, szótár, +CD; matek munkatk; irodalom tk szöveggyűjtemény. tökjók *-*)
tescoba előbb benéztünk a Players room-ba Nike cipőket nézni, kinéztem egyet, de anyu azt mondta, még nézzünk szét. aztán volt ott vmi butik, ott vettem egy fakókék farmert, meg egy pink hosszúujjút (mert abban a színben volt jó rám :S), aminek egynagy maci van az elején aki egy nagy piros szívet szorongat ^^ olyancuki.
aztán bementünk a tescorészlegbe, bevásároltunk minden hülyeséget (meg találkoztunk Ágival is /leendő évfolyamtársam^^/ ), aztán kimentünk, benéztünk az invÁzióba, felpróbáltam 5 fekete nadrágot, mire sikerült megállapodnom egynél (mert anyu túl sokat gondolkozott, mire végre megértette, hogy a 3. tökéletes, nemkell másik). utána bementünk, megvettük a Nike cipőt (fekete, fűzős, és a pipa rózsaszín mindkét odalán *-* imádom.
aztán anyát rávettem, hogy vegyük meg a Barbibébit, mert Timivel megbeszéltük, hogy megrendeljük ketten, de így olcsóbb, szóval bementünk a Lírába, megvettük a könyvet és mehettünk haza. közben az epres Cornettóm elolvadt a meleg kocsiban, miközben kibontottam, összecsepegetettem vele magamat és a kocsit is, ráadásul inni lehetett és nagyon rossz volt az íze xD nagynehezen megettem, megtöröltem a kezem azzal a kéztörlővel amitől még ragacsosabb lett, és elkedztem olvasni a Barbibébot. elég durván kezdődik, most tartok a 3.fejezetnél, de eddig nagyontetszik *-*
úgyhogy most megyekis, olvasok. holnap este utolsó éjszakaikimenés, aztán meg már csak pakoláspakoláspakolás (megpersze Csabizás, de a alap *-* <333). megmár most amúgy is fáradt vagyok, fáj az összes kezem.
a térerő legyen veletek!

70? :O úristen mieza látogatószám Oo najó köszi örülök ^^ ígyakár írhatnátok chatbe is meg komikat is meg ilyenek xD
na igazából csak annyit akarok hogy ma már nincs időm hosszú bejegyzést írni, majd holnap, akkor úgyis lesz igazán miről, mert megyünk PvGbe könyvekért meg vásárolunk megilyenek.
demost még rendet kell raknom a szobámban meg már álmos is vagyok.
majd holnap jelentkezem.
tső.