hát ez egy hosszú nap volt... valamennyire... de mégsem elég hosszú...
szóval ugye a reggellel kezdődött...
aztán bebicikliztem a suliba.. a verseny miatt csak az övtáskámat vittem.
első óra matek. helyette föciztünk meg bioszoztunk még egyet.
következő óra elején elindultunk - Portik, Regi, Mónika tanárnő meg én a viszneki versenyre.
a hangulat végig megvolt, dheát mit vártunk, amikor mi 4en együtt vagyunk?
szóval röhögni rengeteget röhögtünk.
a feladatok elég nehezek voltak, bár közösen megoldottuk. és vitatkoztunk is egy keveset xD
a velünk szemközti asztalnál meg volt egy srác (veresrobi-justinbieberkeverékO.O) és folyton engem nézett :$ de amúgy bejött, cuki kissrác xD
ebéd után volt egy bemutató, amit az MTA díjazottja, Nagy Márton mutatott be xD de egy enyhén meglepő bemutató volt a részecskékről, hogy a protonok és neutronok még kisebb cuccokból állnak és fuh... nahjó ezt az én agyam nem fogadja el. egyszerűen túl erőszakos ahhoz, hogy elfogadja ezt az információt xD namindegy..
aztán eredményhirdetés: 5.ek lettünk a 11ből...
hazafelé szintán sokat röhögtünk.
nem kellett mennünk szemétszedésre Oo
de mehettem lovagolni^^
nagyonjóvolt, sokkal, ezerszer jobban ment mint tavaly.
nem fáradtam ki a feladatok közben, a kétpontozás is hihetetlenül jó volt (ügetés közben :O), jól ment a könnyített ügetés is, tudtam mélyíteni az ülésemet, és Andi is megdicsért, hogy van is hozzá tehetségem,ill. hogy sokat javultam oO tökjó^^
aligvárom a következőt^^
demost megyek mosogatni és zuhizni xD
pápá^^

nincs naplóm... pedig most szükségem lenne rá -konkrétan betelt.-
akkor most hova írjam ki a depimet?
hiszen megígértem magamnak, hogynem fogok depizni többé...
semmi miatt...
de most muszáj...
ahjj....
 

hát ez a mai nap elég káosz volt ><
sokminden miatt, de ami a legszarabbul esett, az az volt, hogy mindenki megkapta a tablóképét, csak Anikó meg én nem... valahogy elkeveredett... ami még önmagában nem is olyan nagy gond, csak olyan hülye érzés volt, hogy az állítólagos barátnőim előtt hiába mondják el 5x hogy nincs meg, mégis megkérdezik hogy muti niki!!!
x mondja: Niki a tiédet még nem is láttam!!
Juhász vagy Csabi mondta - ami egy kicsit azért jól esett, mert majdnem elbőgtem magam... - :még ő se látta! (szval köszi neki (: )

aztán megkaptuk a hepatitis B elleni védőoltást is, ott bettike húzta az agyam azzal, hogy ő most asziszi mekkora dolgot pofázik azzal, hogy nekem a doki darcozott (szval hogy belémdobta a tűt) meghogy minek darcozik.. mondom bazdmeg mert mondjuk ha csak szépen odateszi a tű hegyét a karodra, elkezdi nyomni be, aztán utána nyomja bele az injekciót, akkor egyrészt tovább tart és tovább fáj.

aztán még történt soksok dolog, ami miatt kiakadtam...

de legalább ma jóidő volt, pénteken lovagolni megyek, ma nemvoltam különmatekon és voltam kint a kutyákkal. Dollyt elkezdtem kifésülni... mondanom sem kell, hogy több szőr lett rajtam, mint Dollyn van xD és még nem végeztem Oo"
jahés Fanni átküldte a zaránkon csinált képeket.. és raktam fel vipre is néhányat.. szóval myVip - Somodi Nikolett és nézdmeg és írj komit is ha már ottvagy :D

ésmost vissza infot tanulni xD

páápááá :D

Szóval... bejegyzésbejegyzésbejegyzéééés.

Megvan.

vagymégsem...

Habár...

ááh ez nemjó..

Detalán!

neem ez sem az igazi...

Várjunkcsak!

neeem mégsem...

Esetleg..

hülyeség...

--->

Boldog akarsz lenni? Kezdd azzal, hogy megbecsülöd magad, és azt, amid van. Szerencsétlen akarsz lenni? Kezdheted azzal, hogy elégedetlenkedsz.

Ez most olyan jó érzés. Olyan... boldog...
Tegnap este elkezdtem olvasni a naplómat. Aztán nem tudtam megállni, villanyoltás után még magammal vittem az ágyba, és tovább olvastam. Aztán felkeltem, az asztalomhoz lopakodtam egy tollért, és elkezdtem írni. Mindent. Az érzelmeimet... a gondolataimat...
Aztán fokozatosan...
Megérkezett a felismerés...
És rájöttem,
hogy ez a minden esti depizés már csak azért van,
mert egyszerűen nem tudok megleni nélküle.
Ha nem vagyok depis hangulatban, előveszem a Titanic soundtrackot, vagy a szomi zenéket, és elkezdem olvasni citatumon a szomorú idézeteket...
És depis leszek.
Akkor is, amikor nincs rá okom.
Függő lettem..
Volt talán értelme?
nem.
Tehát megérkezett a felismerés, megvilágosodtam, hogy tök felesleges ez a depizés, mert
az élet így akarta. Ez csak egy részlet volt az életemben, ami megerősített, amiből tapasztalatot gyűjtöttem, amikor tinivé váltam... egyszóval úgy érzem, itt kezdődött el igazán az Életem.
És most eldöntöttem, hogy nem fog érdekelni senki véleménye, én Én leszek, igenis Élni fogok, és nem érdekel, hogyha ez néha szabályszegéssel jár.
Mert nem vagyok stréber, csupán be akartam kerülni az álomsuliba. Bekerültem.
És ha stréber lennék, nem mernék beszólogatni a suli ribancának, nem mernék olyan lenni, mint vagyok.
Nem érdekel, hogy alacsony vagyok. Sőt: én nem vagyok alacsony. Átlagos méretű vagyok, 150 centi. Legalább az én lábam alatt nem fér át egy emeletes busz, nem fejelem le a plafont, átjutok a legkisebb helyeken is, és nem foglalok sok helyet.
Lehet, hogy így eltűnök a tömegben. Lehet, hogy így nem látnak meg. De nem akarom, hogy azért lássanak meg, mert magas vagyok. Majd ha lesz valaki abban a tömegben, aki meg akar látni, annak úgyis ki fogok tűnni a tömegből. Akármekkora vagyok. Nem fog neki számítani.
Azért fog szeretni, aki vagyok.

Jobban belegondolva, nem is alakulhatna jobban az életem. Mostmár képes vagyok örülni más sikerének, tudok szívből szurkolni annak, akinek kell.

Úgy érzem, szabad vagyok.
És ettől sírhatnékom támad...

...Boldog könnyek...