Boldog akarsz lenni? Kezdd azzal, hogy megbecsülöd magad, és azt, amid van. Szerencsétlen akarsz lenni? Kezdheted azzal, hogy elégedetlenkedsz.

Ez most olyan jó érzés. Olyan... boldog...
Tegnap este elkezdtem olvasni a naplómat. Aztán nem tudtam megállni, villanyoltás után még magammal vittem az ágyba, és tovább olvastam. Aztán felkeltem, az asztalomhoz lopakodtam egy tollért, és elkezdtem írni. Mindent. Az érzelmeimet... a gondolataimat...
Aztán fokozatosan...
Megérkezett a felismerés...
És rájöttem,
hogy ez a minden esti depizés már csak azért van,
mert egyszerűen nem tudok megleni nélküle.
Ha nem vagyok depis hangulatban, előveszem a Titanic soundtrackot, vagy a szomi zenéket, és elkezdem olvasni citatumon a szomorú idézeteket...
És depis leszek.
Akkor is, amikor nincs rá okom.
Függő lettem..
Volt talán értelme?
nem.
Tehát megérkezett a felismerés, megvilágosodtam, hogy tök felesleges ez a depizés, mert
az élet így akarta. Ez csak egy részlet volt az életemben, ami megerősített, amiből tapasztalatot gyűjtöttem, amikor tinivé váltam... egyszóval úgy érzem, itt kezdődött el igazán az Életem.
És most eldöntöttem, hogy nem fog érdekelni senki véleménye, én Én leszek, igenis Élni fogok, és nem érdekel, hogyha ez néha szabályszegéssel jár.
Mert nem vagyok stréber, csupán be akartam kerülni az álomsuliba. Bekerültem.
És ha stréber lennék, nem mernék beszólogatni a suli ribancának, nem mernék olyan lenni, mint vagyok.
Nem érdekel, hogy alacsony vagyok. Sőt: én nem vagyok alacsony. Átlagos méretű vagyok, 150 centi. Legalább az én lábam alatt nem fér át egy emeletes busz, nem fejelem le a plafont, átjutok a legkisebb helyeken is, és nem foglalok sok helyet.
Lehet, hogy így eltűnök a tömegben. Lehet, hogy így nem látnak meg. De nem akarom, hogy azért lássanak meg, mert magas vagyok. Majd ha lesz valaki abban a tömegben, aki meg akar látni, annak úgyis ki fogok tűnni a tömegből. Akármekkora vagyok. Nem fog neki számítani.
Azért fog szeretni, aki vagyok.

Jobban belegondolva, nem is alakulhatna jobban az életem. Mostmár képes vagyok örülni más sikerének, tudok szívből szurkolni annak, akinek kell.

Úgy érzem, szabad vagyok.
És ettől sírhatnékom támad...

...Boldog könnyek...