2010.09.27. 15:16, NikKi
Az élet túl rövid ahhoz, hogy búslakodjunk!
háj evribádi!
most írok megint, őőő mert van időm legalábbis egy kicsi mert igazából nekem most fogalmazást kéne írnom a színházi napról de valamiért a blogíráshoz több ihletem van xD
naszóval ma 6 óránk lett volna, de az utolsó németről el lettünk engedve tanárhiány miatt. szóval 13.28assal jöttem is vissza koliba. ammmúgy nem volt semmi érdekes, első óra angol lektori volt, videót néztünk meg ilyen izéket gyakoroltunk de semmi izgalmas nemvolt, tesin a kosárlabdával szerencsétlenkedtünk egész órán, óra végén meg kosaraztunk (egyszer értem labdához akkoris nekiszaladtam Robinka kezének xD); irodalom első felén feleltünk, másodikon meg ilyen körkérdést tett fel tanárnő a legyek urás gyilkosságokkal kapcsolatban, hogy mi róla a véleményünk. matekon röpit írtunk a hatványozásból aztán még gyakoroltuk is egy kicsit aztán ofő volt, megjöttek az osztályképek amik naaaagyon gagyik lettek xD nahát ez van.
amúgy mostanában tényleg megváltozott az egész életem, mint ahogy arra számítottam még tavaly, amikor Egert választottam.
első két héten minden szar volt, ha valaki azt mondta volna nekem, mehetsz hevesre a gimibe, egy másodpercet sem haboztam volna, annyira utáltam ezt a helyet. most mégis örülök, hogy anyuék, Timi, meg mindenki a környezetemben azt hajtotta, hogy menni fog, csak akarnom kell. mert már most meg se fordulna a fejemben a suliváltás lehetősége. megszerettem a helyet, az embereket, a kolit és a sulit is.
az, hogy távol vagyok a családtól, arra tanít, hogy amikor otthon vagyok, minél több időt töltsek velük. pl eddig utáltam a házimunkát, de most sokkal szívesebben megcsinálom, mert tudom, hogy így anyunak teszek jót. emellett totál önálló leszek, mert én felelek önmagamért, nem figyel rám más, csakis én magamra.
aztán amikor hazamegyek, minden apró részlet felkelti a figyelmemet. észreveszem azokat a pici változásokat, amikről eddig tudomást sem vettem.
ezenkívül az ősz amúgy is mindig furcsán érintett, mindig is szép emlékeim fűződtek hozzá, de így, hogy nem vagyok otthon, még inkább előjönnek, amikor sétálok hazafelé, vagy éppen csak lesétálok a kertbe. nem lehet ezt megmagyarázni, minden esetre örülök, hogy PvG-s és egri vagyok.
p&l
|