Ha már egyszer elköteleztem magam a blogírás mellett, kötelességem lenne írni. Mostis írok.. pedig semmi kedvem hozzá. Olyan szép napnak indult a mai - aztán olyan szar lett - majd újra tökéletes - és végül újra hihetetlenül szar.

Az egész jól kezdődött: 7:15kor elég volt felkelnem. Tablókészítés volt ma, és én 8-ra a fodrászhoz lettem rendelve - logikusan így nem kellett bemennem az első órára. A fodrász nagyon jól megcsinálta a hajam, most a másik oldalra lett elválasztva. Tényleg eszméletlenül jól nézett ki. Tetszett is meg minden.

Aztán itthon folytatódott: Tesóm kisminkelt, full úgynéztem ki, mint ő. Megint nőtt egy szinttel az önbizalmam. De valahogyan elkezdtem veszekedni anyával, ha jól emlékszem az miatt, mert először nem engedte, hogy elvigyem a fényképezőgépemet, hogy cisnáljunk képeket ésatöbbi. A sírás határánál állva elhatároztam, hogy leszarom, nem fog felhúzni /bár már ekkor késő volt/.

Utána anyu bevitt 2. órára, az angol végére. A szünetben már elkezdtek jönni az emberek, mindenki tökjól nézett ki, csináltuk a képeket, boldogság, röhögés minden megvolt. Rengeteg képet csináltunk, sikerült Csabival is 2-őt, ill. csabiról egy csomót xD mindent összevetve a délelőttöm baromijó volt. A tablóképem reményeim szerint remekül sikerültek, nagyon büszke voltam magamra /mondjuk ki:egoistavoltam/.

Hazajöttem. Anyu akkor ment dolgozni. Leültem gépelé, gyorsan fel a gépre meg a netre minden képet. Aztán vissza az ünnepségre.

Az baromiszar volt. Énekelnem kellett, ráadásul a próbára bejött a polgármesterhelyettesasszony is, aki azt mondta, hogy rossz hangom van, és hogy ne nézzek majd rá, mert ő nevetni fog. Kis eszem lett volna, visszaszólok neki, hogy akkor menj fel,énekelj te ésmajd meglátjuk, ki fog röhögni. És tényleg elég szépen elrontottam.. namindegy, majd kijavítjuk Ki Mit Tuddal.

Itthon még csináltak néhány képet, a mai önbizalmam már az egekben, aztán Tesómnak csináltam képeket, aztán megint elrontották a kedvem.

És végre, megérte ennyit szenvedni, a boldogság annál jobb: HOLNAP JÖNNEK FANNIÉÉÉÉÉÉÉÉK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!FÚÚÚÚÚÚÚÚÚ el nem tudjátok hinni, milyen boldog vagyok most!!!! :D Huh. Kár hogy csak vasárnapig marad :((( nemgond, az az egy nap viszont... kegyetlenül felrúgjuk zaránk csendes kis mindennapjait!! :D

és a NapiKedvencKép:



Igen. nyolcadikos vagyok. Amikor végigsétáltam a folyosón, és ránéztem arra a fehér, üres falfelületre, ahol a mi tablónk lesz, majdnem elsírtam magam. Amikor Tesóm lett 8.os, én akkor lettem elsős... fura, hogy így elszaladt a gyerekkorom. de elmúlni soha nem fog: " mert Szívek őrzik, nem Szavak."