(szép lassan olvasd el, és közben vedd észre a tartalmát!)
SZABOLCSI ERZSÉBET 

Forrás legyél


Tiszta, átlátszó, kristályszépségű cseppekből fakadó
hideg és jóízű éltető víz.
Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,
kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi réteken.
Patak legyél.
Lágyan aláomló, hűvös érintésű;
hideg selymes vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,
fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi avar keretezzen,
míg tovagördülsz kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá terebélyesedsz.
Folyó legyél.
Hatalmas hullám fodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent megragad,
magával sodor, míg meg nem érkezik
az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.
Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul változó,
tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt
szilaj erő, hullámsír,
vagy elcsendesült sima víztükör.
Óceán legyél.
Széles és határtalan.
Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.
Vég nélküli korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető
kiismerhetetlen végtelenség.
Legyél víz, életet adó őselem,
legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,
legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,
legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,
legyél forrás, patak vagy tenger,
legyél te magad, legyél ember.

Most, ahogy itt ülök, a délutáni már ízetlen kólát szürcsölgetve, és végiggondolom ezt a 14 évet, arra jutottam, hogy lassan, mégis gyorsan telt el.Na de kezdeném az elején:
1995. november 28. délután fél három környékén láttam meg először a világot,ami akkor még csak a műtőt jelentette. Eltelt egy pár nap, és végre hazajöhettem. Teltek-múltak a napok, hetek, hónapok, és megtanultam járni. Furcsa, ha az ember mélyebben belegondol ezekbe a dolgokba: megtanulni járni. És azóta ez már az életed része, pedig pici korodban még lehetetlennek tűnt.
Mindenkinek az "anya" vagy az "apa" volt az első szava. De vajon mi volt az első, "nehezebb" szava? Nekem az "eltört" volt. Bizony: miután megtanultam járni, a szobában poharak nagy veszélybe kerültek. Amit csak lehetett, eltörtem.
Olyan testvérrel áldott meg a sors, aki mindenhová magával vitt, amíg kicsi voltam. Bár nemörült annyira neki, és soha nem voltunk azok a nagyon összetartóak, inkább a verekedős fajtából származtunk, mégis most azt mondom: jó testvér. Számomra a legjobb. És jobbat nála nem is kívánhatnék.
Velem egy idős gyerek az utcában soha nem volt. Mindig a nagyokkal lógtam, követtem őket mindenhová. Mindig elevenen élnek bennem azok a képek, amikor együtt sétáltattuk a kutyákat, együtt építettünk bunkit, és ahogy az utcában tologatnak a babakocsiban (mellesleg ez 2-3 éves korom legszebb és legkedvesebb emléke).
Ovis lettem. Orsi volt az egyetlen barátom. Mindig vele játszottam. És persze mindig veszekedtünk. Mégis, már 14 éve vagyunk barátok.
Suli. Már elsőben tudtam olvasni, hála az én nagy és okos nővéremnek^^ Egyébként, mindig én voltam a legkisebb, ezért mindig szekáltak. Mégis nekem lett leghamarabb fiúm. Akkor volt 3-os és tényleg nagyon szerettem. Aztán minden szó nélkül vége lett, elhidegültünk egymástól.
Érdemes megemlítenem néhány "korszakomat":
körülbelül 1évestől 5-6 éves koromig Titanic fanatikus voltam, imádtam Leonardo DiCapriót xD vess meg, de ez van. Aztán 7-8 éves koromtól kezdve olyan 9-10 évesig a francia Romeo és Júliát imádtam (hála Orsinak). Aztán 2005. december 25-e körül elmentünk Orsiékhoz, ahol megnéztem a Bravot és megláttam benne a Tokio Hotelt. "Szerelem első látásra" Imádtam azt a bandát. Én Tom párti voltam, és még azt is képes voltam megcsinálni, hogy oldalt nyissak itt a G-portálon. Nem is egyet. Akkoriban mindig lófarokban hordtam a hajam, mindenem TH-s volt, és akkor volt az a "szétesikolyanlaza"kor, amit Orsi annyira szeretett xD
TH után jött a Nevada Tan, bár az rövidebb volt. És ha nincs az NT, akkor nincs Jimi Blue sem. Hmmm szerintem a Jimis korszakom volt a legeslegjobb xD Most blogírás közben nézem a régi kedvenc JB-s vidiket, és elfog az az érzés, hogy milyen jó is volt még akkor... Csak arra vágytam, hogy találkozzak vele, és láthassam... Plátói szerelem... xD
Mostanra már elég kevert lett a zenei ízlésem. Tehát ezért nincs is tökéletesen körülhatárolt korszakom bár egyesek biztos ki tudnának találni egyet xD -.-

Most pedig erről az évről:
hűűűű ez volt eddigi életem legszebb éve. De tényleg. Olyan barátokat szereztem, amilyenekre soha nem gondoltam volna, és amilyeneknél jobbat soha nem is kaphatok. Nyáron amúgy minden megváltozott, az egész gondolkodásom. Kijött rajtam az igazi tini láz, feltettem magamnak a kérdéseket, hogy ki vagyok, mit akarok elérni, és stb. Mindent mélyebben gondolok át, és mostmár tudom, mit jelent az, hogy zene+barátok=élet.
És most azoknak akarok itt köszönetet mondani, akik kibírták mellettem, velem voltak akkor is, ha épp kibírhatatlanul viselkedtem, és akikkel szívből tudtam együtt nevetni:
Bence (feka). : hiszed vagy nem, de Te vagy az én személyi pszichológusom, Te vagy az, akiben a legjobban megbízom, és akinek mindent elmondhatok. Köszönök mindent.^^ <3333
Márkó: (ezt neked már mondtam) ha nem vagy, én végig unatkozom a nyaramat. Köszönöm azt a sok napot, amit végigröhögtünk, és köszönöm, hogy a barátom vagy^^ <333(és még nem úszod meg, addig kérdezem amíg le nem ütsz vagy el nem mondod xDés köszi ezt a mmai napot is (: )
Orsi: köszönöm, hogy mindig mellettem voltál. Köszönöm, hogy ilyen jó unokatestvér vagy. Köszönöm azt a gyerekkort, amit veled tölthettem és amit soha nem fogok elfelejteni. ( a Te Nikcsigombád^^)<333
Fanni: köszönöm ezt a 13 évet. Soha nem fogom elfelejteni azt a sok hülyülést, amit mi véghez vittünk. Azt, amikor együtt fedeztük fel a padlást, és azt a sok gyerekkori játékot, amik örökre hiányozni fognak. Köszönöm^^ <333
Nővérem: bocsánat azért a sok rosszért, amit veled tettem. Nem lehet elmondani, milyen hálás vagyok neked azért a sok tanácsért, segítségért és gyermekkori játékért, amit nekem adtál. Köszönöm^^<333
Berci: köszönöm, hogy egész nyáron ott voltál, és mindig számíthattam rád. <333
Anikó,Anita,Ica: nélkületek a suli csak egy sivár, unalmas, utálatos hely lenne. Csodálom, hogy minden őrültségemet el tudjátok viselni. Köszönöm^^ <333
Anya, Apa: bár nem hiszem, hogy olvassátok a blogot, de azért nem hagylak ki titeket sem a sorból: Köszönök mindent, amit nekem adtatok. Nálatok jobb szülőket kívánni sem lehetne, és bocsánat, ha nem megyek időben az ágyba, vagy feleselek. De tudjátok:kamaszodom. :D <333
És köszönöm mindazoknak, akik kimaradtak innen, de közel állnak hozzám. Tudják Ők :D