ez csak gondolatban lesz egyre könnyebb. Még az előbb úgy mentem el itthonról Csabihoz, hogy kibírható, elmegyek, de úgyis hazajövök. de ahogy feküdtem mellette, folyton csak azon járt az eszem, hogy most megint egy hétig nem láthatom. tudomtudom, hozzákell szokni, és ez csak egy hét, de az igazság az, hogy ez nem csak egy hét. ez 5 év. 5 évig eger az otthonom. vagyis olyan mintha az lenne, mert ide meg hazajövök 3 napra... ami valójában 2 nap... ráadásul nehéz a suli is, folyton csak tanulni kell, már most is pedig még nem is tanultunk semmit szinte. azt hittem, jó lesz, hogy majd angolt tanulhatok. de nemjó. totál megutálom az angolt. oké, jó, hogy kezdem érteni a dalszövegeket hallásból, de én nem akarom ezt. tudom, hogy akarnom kell, és ezt mostmár el kell kezdenem, és vannak pillanataim, amikor úgy érzem, hogy képes vagyok végigcsinálni, de aztán mindig eszembe jutnak a negatív dolgok, és máris elmegy az egész élettől a kedvem.
a koliban szinte semmit nem tudok csinálni, a kaja is szar, meg úgy minden. haza akarok jönni.

blogot sincs időm írni. ahjjj nekem kevés ez a 3 nap ><
most mennem kell, mert be kell pakolnom még.
majd jövhéten írok, vagy ha sikerül, akkor a héten. legyetek jók kitartást mindenkinek.