visszatértem. eddig is ittvoltam, de egy blogírásba nem mertem belekezdeni, mert amikor sikerült gépközelbe kerülnöm, a srác aki ittvolt, folyton felettem állt namindegy xD
szóval hétfőn kicsit korábban jöttek, mint gondoltuk, szóval 13kor telefonált orsi, és rohantunk be a suliba. ott vártunk egy kicsit, míg mindenki megérkezett, volt egy rövid köszöntő, ésaztán mindenki ment ahhoz, aki előzőleg nála volt. szóval hazahoztuk Tomit, itthon beszélgettünk meg sétáltunk egyet a tarnaparton, találkoztunk Lórival meg Marcival, leálltunk velük beszélgetni aztán jöttünk haza, kutyázás, jött Csabi, jött orsi meg Imola, elkezdtünk nyársalni, aztán beszélgettünk még, utána Imoláék elmentek, Csabit kikísértük (mert egyedül egy lépést sem tehettem a fürdőszobán kívül ><) aztán vissza zuhiz és alvás.
kedd: őőő első kirándulópont Eger volt, mentem énis, az egri vár hátsó bejáratánál összehaverkodtam Gáborral, kiderült, hogy tökjófej :D aztán körbenéztük egész Egert, volt ofőm társaságában, aki komolyan akkora kismadár, hogy egy köszönést nem ejtett nekem. nembaj, nemis kell köszönni. énse köszöntem neki ^^ //  este volt ilyen táncházszerűség, meg activityzni lehetett, énmeg aktivizáltam magamat, és győztünk xD (Portik, orsi meg én voltunk egycsapatban, közben bejött Gábor is a végére :D)
szerda: Gyöngyösön megnéztük a Mátra múzeumot, jóvolt, aztán felmentünk Kékestetőre, megint nagyon jóvolt, hazajöttünk, strand 19ig ésaztán haza.
csütörtök: reggel sportizé, 10-13ig strand. nagyon jóvolt, Lóri Lehel (és néha Gábor meg Portik) segítségével próbálta rámzúdítani az egész medencét. 16tól falukörbevezetés (templom, furulya xD) aztán számháború (majdnem nyertünk ><), és vacsora, este meg hülyülés meg midnen ááá nagyonjóvolt. (pénzestrükk, Csabi rájött, hogy Gábor a mérai Portik és Portik a tarnamérai Gábor xD)
péntek: jajjjj hogy vártam ezt a napot még hétfőn... meg még szerdán is.... aztán amikor odamentem a fiúkhoz, hogy utoljára kezet fogjak velük (mert eztcsináltam egész héten xD), már éreztem, hogy sírnifogok, aztán megöleltem Lehelt, meg puszival elbúcsúztam Gábortól és Lóritól is, és rájöttem, hogy ők hárman fognak legjobban hiányozni. velük hármójukkal annyira jól elvoltam... és elmentek és kitudja, mikor látom őket újra. és annyira hihetetlen volt, ahogy Lehel két nap alatt totál a szívemhez nőtt... Gáborral kábé szerdán megbeszéltük, hogy öribarik vagyunk. Lórival meg erdélyben is elvoltam... és jajjjjj egésznap ezen nyávogtam, hogy elmentek...
nehezen felfogható (nekem) hogy ilyen rövid idő alatt ilyen barátságot kötöttem hármójukkal.
hiányozni fog az, amikor Gábor az agyamra ment azzal, hogy folyton engem nézett azzal a fapofájával; amikor Lehellel azt a hülye "kacsintnylevkinyújt" grimaszt vágtuk; amikor Lórival kaviccsal dobáltuk egymást; vagy amikor vízbe akartak folytani (Lóri meg Lehel); amikor Lehel csinált nekem hullócsillagot; amikor Gábor összerezzent, akárhányzsor a nyakához nyúltam, hogy kivegyek egy zsepit az övtáskámból xD; meg úgy minden, ami velük kapcsolatos.

tudom, hogy ennek nem mindenki örül, de én örülök annak, hogy anyához hasonlóan én is a fiúkkal jobban elvagyok, mint a lányokkal. de csak mint haverokkal. persze, ha az illető jólnézki és működik a kémia, akkor lehet hogy arra törekedek, hogy bevágódjak nála.
de ők sokkal jobban megértenek, vagymi.... egy lány totál furán nézne rám, ha pl. a szembejövő összes autó fajtáját megállapítanám... de egy fiú értékeli vagymi...
anyu is aztmondta, hogy ő is sokkal jobban elvolt velük... Gábor szerint fiúcentrikus vagyok (ezt akkor állapította meg, amikor felháborodtam, hogy a fiúk nem fognak velem kezet xD). Lehel meg Lóri is aztmondta, hogy olyan jó, hogy én nem vagyok olyan, mint a mérai lányok (erdélyiméra), mert ők ennyi fürdetés meg fröcskölés után már rég bevágták volna a durcit meg minden, énmeg bírom.
hmmmm namindegy, a lényeg az, hogy ez a három srác nagyon fog hiányozni és remélem, hogy leglább Lehellel és Gáborral még találkozok (vagyis Gábor még fog jönni, ez 100, Lehel meg remélem -ajánlom- hogy jön jövőre is, ha lesz ilyen), depersze Lórival is szeretnék még találkozni. ha ez lehetséges...

ja és a másik dolog, amit megint megtanultam, hogy mindig legyek őszinte. ha valamit el akarok mondani, legyen elég erőm és bátorságom elmondani, akkor is, ha éppen járni alig tudok, úgy remeg a lábam, beszélni, mert remeg a hangom, és levegőt venni, mert úgy elszorul a hasam, a tüdőm, hogy levegőt se kapjak... mert ha nemmondom el, később már nem fogom tudin. élni kell a pillanatnak, mert csak egyszer élünk ebben az életben, és ezeket a tapasztalatokat következő életünkre nem vihetjük magunkkal (ha van ilyen). én abban a pillanatban bántam meg, hogy nemmondtam el nyíltan, mit érzek irántuk, amikor a buszról egymás mellől integettek, mosolyogtak rám és mutogatták a bennfentes poénjainkat (Gábor BikiNikit próbált eltátogni nekem, Lehel kacsintósnyelvkinyújtós grimaszt vágott és kezelést imitált, Lóri pedig mutatta a furulyázást xD) és amikor Lehel mutatta, hogy "sírok" tényleg éreztem, hogy szúrják a szememet a könnyek...