Óhh.. imádom ezt a kis fickót.
Én hülye képes lettem volna elpocsékolni egy ilyen nagyszerű állatot.
Amikor meghalt az anyucija, apu azt mondta, hogy ha nem gondozzuk, nem hagyja szenvedni, vagy odaadja valakinek, vagy ...

 

Aztán amikor egyik nap kimentem, hogy megetessem, észrevettem, hogy eléggé el van hanyagolva a ketrece is... Hát kitakarítottam. És amikor megakartam simogatni, ő pedig fejvesztve menekült előlem, akkor döbbentem rá, hogy ez így nemjó.
Egyedül van, magányos, ráadásul soha senki nem szól hozzá, csak bevágja neki a kaját.
Ha anyu szólt, hogy etessem meg, mindig húztam a szám, hogy nem tudok nyugodtan gépezni miatta. Mostmár alig várom, hogy adhassak neki enni, és mindig sietek, hogy tőlem kapjon először.
Ráadásul szegény elég fura névvel "büszkélkedhetett". Szerintem a Szaros nem épp egy tengerimalachoz illő név... Eleinte mindig úgy köszöntem neki, hogy Sziaa Szaroos, aztán rájöttem, hogy változtatni kéne. Alig két hete, amikor írtam az angol tételt, és írtam magamról, meg az állataimról, akkor jutott eszembe, hogy azt mégsem írhatom bele, hogy I have got a guinea pig, called Szaros.. Valahogy eszembe jutott a Sticky. Kirzenszótárban megnéztem, és a jelentései között volt a nehezen megoldható, meredek, veszélyes. Azthiszem, Stickyre illik ez a név, mert akkor még tényleg elég veszélyes volt, előszeretettel harapdálta volna le az ujjaimat, ha hagyom. A nehezen megoldható főleg arra utal(t), hogy elég nehéz és meredek megszelidíteni őt.
De végsősoron örülök,  hogy így döntöttem. Alig két hete kezdtem el jobban megismerni őt.
Nem volt egészen egyszerű, mint ahogy gondoltam..
Többször kellett meglátogatnom, mindig szépen, lassan kellett közelítenem a ketrecéhez, miközben hangosan köszöntem neki, nyugtattam hogy csak én vagyok (bár szerintem fogalma nem volt ki az az én..). Lassan kellett megsimogatnom, az elején örültem, hogyha a feje búbjához hozzá érhettem.
Fogalmam sem volt még akkor, hogy hamarosan meg fog bennem bízni annyira, hogy lefeküdjön előttem, sőt, hogy amíg én a ketrece ajtanában támaszkodom, ő addig lefekszik a kezem mellé, és addig csússzon felfelé, amíg a feje el nem éri a karomat, hogy aztán neki dőlhessen, és lehunyhassa a szemét.
Sokan talán nem értik, mi ebben a nagy dolog. De ezt egy elég lehetetlen feladatnak képzeltem...
Tudtam, hogyha belevágok, az elejétől kezdve kell végigcsinálnom, és nem ugorhatok egyből a közepébe, ahogy mindig is szoktam.
Eszembe jutott az is, amit oktatóm, Andi mondott - ha valami nem megy, inkább lépjünk vissza, és gyakoroljuk azt a tökéletesig, mintsem továbbmenjünk, és az továbbra is hibás maradjon.
Tehát, amikor hülyén azt hittem, hogy elértem egy szintet vele, és mostmár az ölembe vehetem, de Sticky megint rémülten elrohant, aztán hozzám sem akart szólni, rájöttem, hogy az ölbevevés még nagyon messze van.
Szóval újra kezdtem majdnem az egészet: kézből etetés, napi többszöri látogatás, satöbbi - és hihetetlen, de (ez szombaton történt) vasárnap estére már megint közelebb voltam hozzá.
Aztán ezen a héten minden reggel 6:40kor keltem, hogy megetessem tesóm kutyáját is, és így adtam enni Stickynek is, és legalább két percig simogattam. Délután pedig három órán keresztül ültem a ketrece előtt, és simogattam, néztem, beszéltem hozzá.
És most, szombatra pedig elértem vele azt a szintet, amikor olyan volt, mintha mindig is szelíd lett volna, és mindig megbízott volna bennem.
Először kitakarítottam. Máskor menekülésre készen állt az egyik sarokban, amíg takarítottam - most tisztálkodott közben. Nem zavarta, hogy a ketrecében matatok.
Miután bent volt az új alom, odajött hozzám, hagyta, hogy simogassam. Aztán végigvonult a sarkokban, lefeküdt mindegyikben, de végülis a ketrecajtóhoz közelebbi sarkot választotta. Elnyúlt, és nézett rám. Elkezdtem simogatni. Amikor elvettem a kezem, lassan, de ugyanúgy elnyúlva, közelebb húzta magát a kezemhez, és megállapodott a karomnál. Tudom, hogy most sokan azt mondjátok hogy nem nagy kunszt, de én egyébként is ilyen állatos (vagy csak simán állat..), és olyan jó érzés volt, hogy egy állat, aki eddig nem is ismert, és egyenesen utált, most így vágyik a közelségemre.
Aztán múltkor már megengedte, hogy a fejemet ráhajtsam a kis buksijára, de az csak egy pillanat volt. A múltkor belefújthattam a szőrébe, szintén egy másodpercig.
Most: a fejemet hagyta, hogy végig ott legyen az ő feje mellett, örült neki, hogy az arcomat hozzáérintettem a hátához. Nem feszültek meg az izmai, nem félt - semmi! Egyszerűen csak hagyta, hogy ott legyek mellette. És amikor nem simogattam, egyszerűen felkelt, és elkezdte lökdösni a kezem, a karom alá bújt, szagolgatta az ujjaimat. Felhívta magára a figyelmet.
Rájöttem közben, hogy egy ilyen állat tartás, állat szelídítés sok mindenre megtanítja az embert. Például önfegyelemre, hiszen nem húzhatod el riadtan a kezedet minden apró rezdülésére. Vagy ott van az öntudat - gondokodni kell egy állatról, mert ő önmagáról fogságban nem tud, teljes mértékig rád van bízva. Ráébreszt arra, hogy az állatok sokkal könnyebben szerethetőek, sokkal hűségesebbek, mint az emberek.
Elgondolkoztat...
Egy állat képes szeretni, igenis van lelke, van szíve, nagyobb, mint sok más emberé.
Neki mindegy, hogy milyen vagy - nagyszájú vagy szótlan; egoista vagy szerény; kocka vagy stréber; gyönyörű vagy épp csúnya. Nem számít az, hogy kik szeretnek, s kik nem - az sem érdekli, hogyha senki nem szeret a világon. Neki csak annyi a fontos, hogy engedd, hogy szeressen, te is szeresd őt, gondoskodj róla, és ne bántsd.
Ha levert vagy, észreveszik - sok embernek nem esik le, hogyha szomorú vagy, de ők azonnal rájönnek, és felvidítanak.
És természetesen ők is élő, érző lények, saját személyiséggel.

Ezután a bejegyzés után biztos sokan néztek hülyének, meg azt is mondhatjátok néhányan, hogy fúj, az arcát odateszi a tengerimalachoz, ezmilyen igénytelen...
Erre csak annyit mondok, hogy higgy, amit akarsz. Nem igénytelen vagyok, csupán túlságosan állatfanatikus.
Eddig is tudtam, mit jelent az alábbi idézet, de mostmár értem is. Átéltem.. talán.
"Aki nem szeretett még állatot, annak lelke egy része mélyen alszik."

Örülök, hogy Stickyvel együtt már két állatéletet menthettem meg a rossztól. (Jockey kutyust, és Sticky-t).

<3333 Sticky^^