Fontos, hogy hagyjuk, hogy a Sors beavatkozzon az életünkbe, és eldönthesse, mi a legjobb mindannyiunk számára.  /Paulo Coelho/

Viszont:

Mi van akkor, ha nincs Sors? Ki irányítja annak az életét, aki teljes mértékben a Sorsára bízza magát? Ha csak sodródik az árral?
De mi van olyankor, ha mégis van Sorsunk? Ha az életünk előre meg van tervezve, és maga a Sors dönti el, mikor, hova kerülünk, mit teszünk.
Amikor valami olyan dolgot csinálunk, ami lehet, hogy nem szerepelt a Sors tervei között? Akkor az egséz életünk kisiklik? Vagy tényleg mindent irányít valaki valahonnan, mint egy számítógépes játékban       /NEM vagyok kocka, csak csabiék mindig a codról dumálnak mellettem./         , és ha hirtelen döntést hozunk, akkor azt valaki más akarja úgy?

Mindent átgondolva, olyat is, amit nem írtam le, mert vagy orbitálisan nagy baromság, vagy még magamban sem tudom szavakkal megfogalmazni, mindössze csak ott van, és tudom, mi az, mégsem tudom elmondani... szóval mindezeket átgondolva azt hiszem, van olyan, hogy Sors.

Van, akinek egész életében szenvednie kell.
Van, aki egész életében boldog.
Van, aki gazdag, és mindent megtehet, mindent megkap, mégsem boldog.
Van, aki szegény, és tudja értékelni a legkisebb örömöket is.
Van, aki az átmeneti tinigondokkal küzd, szomorú, depis, és ezeket a kérdéseket teszi fel önmagának, és a világnak, de közben, valahol mélyen, a tudatalattijában tudja, hogy a Sorsa hamarosan jobb lesz, elkerül a hőn áhított középiskolába, ahol minden új lesz, és ki tudja - talán még viszonzott szerelemre is talál. És ha nem? Nos, akkor ő egy gonosz kis Sorsot kapott.