Kezd már nagyon elegem lenni. Olyan jó lenne ha végre jó idő lehetne, és mehetnék ki az én édes drága magánszférámba, a kötélhintámba, ahol senki nem zavar, ahol kisírhatom magam, ahol kedvemre énekelhetek, bárki hallja is. Ahol egész nyáron egy csöpp nyugit találhattam.

Most meg minden olyan szar.

Csütörtök óta vagyok ilyen hangulatban. Mindent összezavart az az álom. Mindent. Mostmár  fogalmam sincs ki iránt mit érzek, mit akarok, meg hogy egyáltalán mi történik körülöttem.

Az egész csütörtököm úgy ment el, hogy csak lestem magam elé, és akkor nevettem vagy mosolyogtam csak, ha valaki valami nagyon vicceset mondott. Csabival úgy ahogy elvoltam órán. De amúgy bioszon is csak ültem és gondolkodtam. Néha fel-felnéztem tanárnőre, csakhogy lássa, hogy figyelek. De egyébként ott kezdődött ez a depidolog.. Színházból hazafelé Anitával elvonultunk a depisarokba, és lestünk kifelé, én konkrétan még mindig az álmomon gondolkodtam, és hallgattam a Silbermondot. Aztán az álom annyira felzaklatott, komolyan -most elkezdtem az esti meditálást- nem tudtam normálisan ellazulni. Sőt, egyáltalán nem sikerült.

Pénteken már valamivel jobb volt a délelőttöm. Többet nevetem, és a fizika is nagyon jó volt, de innen üzenem Csabinak, hogy mégegy rágó a padra és esküszöm, hogy kemény reflextesztnek vetem alá!! :D ő majd tudni fogja mit jelent :P

A délutánom - nos az elég gagyi volt. Elmentünk unokatesóm szalagavatójára, Egerbe. Hazafelé végig Breaking Benjamint hallgattam -újkedvenc, feka szerint nikike bevadult és metált hallgat xD- és hátőőő volt úgy hogy egy - két alkalommal elkezdtem könnyezni. De az igazi könnyezés az este volt. Nem, nem sírtam, csak könnyeztem. Már nem is igazán az álom miatt - az ott érzett érzéseket, amik egyébként nagyon fontosak lennének, már elfelejtettem. Nehezen tudom már csak felidézni őket. De ha sikerül, és épp Breaking Benjamin - Evil angel vagy until the end-et hallgatok, akkor keményen összeszorul a szívem.. Nade ez most lényegtelen információ. Igazából már teljesen más miatt vagyok ilyen... elnyomottnak érzem magam.. mmint itthon... na nembaj, én vagyok a legkisebb, természetesen a nagyobbhoz kell engem is mérni, ő legyen a példa. Az hogy velem mi történik, vagy én mit érzek igazából, már nem is számít...

Ezvan.. ide tovább nem fogom leírni ezt az érzést. Túl személyes.

És most olvasni akarok. Tovább a Darren Shan köteteket. Ma 11-től 16-ig kiolvastam a Rémségek Cirkuszát. És hiába, hogy nem volt olyan hűdenagy könyv, a végén mégis elgondolkoztam rajta. És volt olyan rész, főleg ahol Darrennek el kell hagynia a családját.

Mindegy. Majd lefoglalom magam valamivel. Most úgyis idézeteket kell keresgélnem, mert ki akarok nyomtatni "néhányat" és kirakosgatni velük az ajtómat, mert a Twilightos New Moon-os poszterek nem igazán aktuálisak nekem... Nem annyira szeretem már a filmet, a könyvet viszont továbbra is szeretem.. namindegy..

Jajj, még azt jónak látom elmondani, csakhogy legyen valami vidámság is a végére, hogy bettyike  szerint én fogjam má' be, mer' egy bunkó paraszt vagyok xD má' meg mer'? ésmég én vagyok a paraszt xD amúgy nem vagyok bunkó, csak azzal, akit gyűlölök. És hát ő egy ilyen személy xD Szóval így járt. Mindenki leugatta. Ennyiiih :D