Ahogy nézem a vipen az új képeket, amiket a barátaimról raktam fel, és amikhez hozzájuk illő idézeteket raktam, azon gondolkozom, hogy mivel érdemeltem ki őket?

És azon, hogy hogy lehet az, hogy valaki, aki ennyire távol él tőlem, ennyire legjobb barát, és hogy... úgy minden! Tehát megismertem augusztusban és hogy... áh ezt nagyon nehéz még végiggondolni is, nemhogy még le is írjam... mindenesetre fura dolog a barátság.
 

Miért olvasom én a naplómat, amiről direkt úgy döntöttem, hogy egyelőre nem olvasom vissza? Hogy addig, amíg vége nem lesz mindennek, addig csak előre írhatok, idézeteket, vagy a rajzaimat beleragasztani. Hmmm... az élet nagy kérdése. De érdekes: még mindig semmi. Full immunis lettem, szóval azt hiszem, ez már mindennek a vége :D büszke vagyok tényleg, és ezt nem egoból mondom. Csak azért, mert ez eddig rekord^^ juhúú ez a nap tényleg atomjó^^ lol ezeket visszaolvasni. Azt a sok hülyeséget, érzelmet, amit akkoriban éreztem. És most meg csak röhögök az egészen. Istenem, olyan boldog vagyok!!!

Nos. Ma akartam nektek írni egy napot a naplómból. De már csak holnap fogok, mert most NemBencével levédésesőset (levédve!!) játszunk xD