Most Lifehouse rulz... meg olyan kedvtelen vagyok, semmi nem tudna felvidítani. Pedig azt írtam, hogy tök jól vagyok... hát ez most megváltozott.... igazából most ott tartok, hogy gyűlölöm magamat. Büszke vagyok az eddig elért eredményeimre, mégis utálom, hogy olyan hülyén nézek ki... valahogy elment a kedvem mindentől... egyre többet gondolok a felvételikre, a januárra, februárra, márciusra... arra, hogy mi lesz két hét múlva... és persze még 20 nap, és vége a 13-nak... Nem leszek többé 13 éves, soha nem élhetem át ezt mégegyszer, pedig nagyon szeretek 13 éves lenni. Sok gondom van, mert ugye ilyen a kamaszok élete, de azért még ez volt edddigi életem legszebb éve... Két hét múlva pedig jönnek a nyílt napok... egy napon lesz Hevesen és Egerben is. Aztán pedig jön az amit a legjobban vártam:november 26-a Pásztorvölgyi nyílt napja.
Tegnap este rettentően mélyponton voltam... Anyával beszélgettünk erről az egészről, hogy ő milyen volt, és hogy most nekem inkább a tanulásra kéne koncentrálnom, hogy sikerüljön bejutnom a Pásztorvölgyibe vagy az Andrássyba. Legalább februárig el kéne felejtenem ezt a sok számítógépezést, és inkább a matekot meg az angolt kéne gyakorolni. És bármilyen hihetetlen, beláttam, hogy igaza van. De változni nem igazán tudok... Megpróbálom: szorítsatok!!!